KÖSZÖNÖM. SZERETLEK

Az életben a legegyszerűbb dolgok mindig a legnagyszerűbbek! Ezt egy nagyon fontos tapasztalásnak tartom!

Miért kell, hogy mindig minden bonyolult legyen? Túlgondoljuk a dolgokat, sokat latolgatunk, és ráadásul mindig mindenki véleménye fontosabb, sokszor komoly erőfeszítésbe telik, hogy a saját belső hangunkra tudjunk figyelni. És ha már felismertük, hogy egy-egy gondolat vagy helyzet már nem kellene, hogy az életünk része legyen, nagyon nagy kihívás elengedni. Ismerős ez Nektek is?

Évekkel ezelőtt éppen egy párkapcsolati válságban voltam, szakítottunk a párommal, és éppen az egyik kedvenc segítő szakértőmnél Nagy Eszter Annánál voltam, akihez évek óta időről időre talpmasszázsra járok, és évente vele szoktam böjtölni is, ráadásul táplálkozási szakértőként is dolgoztunk együtt. A taplmasszás alatt mindig beszélgetünk, és mivel Eszter is holisztikusan foglalkozik minden témával, így ez alkalommal a szakítással járó lelki folyamataim voltak porondon. Addigra már úgy éreztem, hogy mindent megpróbáltam, hogy elengedjem ezt a kapcsolatot, és arról faggattam őt, hogy vajon honnan fogom tudni, hogy tényleg elengedtem?

“Majd ha már nem hoz hatásba.” – hangzott az igen egyszerű, de akkor még hihetetlennek tűnő válasz. És ekkor kezdtett el mesélni nekem egy hawaii mantráról, a Ho’oponoponoról. Milyen helyes neve van, kíváncsivá tett. Azt tanácsolta, hogy teremtsek magamnak időt, gyújtsak meg egy gyertyát, készítsek egy sós vizes meleg lábfürdőt, mert az is segíti az elengedést energetikailag, fogjak pl. egy gyöngysort és 4 kifejezést kezdjek el mantrázni egymás után folyamatosan:

uj-kep“Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm. Szeretlek.” Közben nem kell gondolnom kifejezetten semmire, és senkire, nem kell tudnom, hogy kinek mondom, mert elsősorban magamnak fogom mondani, csak mondjam és majd meglátom, hogy mi lesz, majd jönnek fel a dolgok maguktól. Eléggé hitetlenül fogadtam ezt az egészet, de aztán mivel bízom Eszterben, és mert volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy mindegy is már annyira szenvedek, hogy jöjjön, aminek jönnie kell… Sosem felejtem el, ahogy ott ülök a nappalimban, egy gyertya mellett, lábaim a forró sós vízben és mantrázok, pár perc sem telt bele, és tódultak fel a legkülönfélébb érzések és gondolatok, az életem sok meglévő és korábbi szereplőivel kapcsolatban, és olyan mélyről jövő zokogásban törtem ki, és csak sírtam, sírtam és sírtam…. Majd egyszer csak mintha elvágták volna, abbamaradt a rázkódás és a könnyeim is, és végtelen nyugalom és béke szállt meg. Talán nem is kell mindennek tudatosulnia ahhoz, hogy képesek legyünk elengedni. Így találkoztam én először a Ho’oponoponoval. :)

Csak hogy kerek legyen a történet, ugyan nem tudok mondani egy konkrét pontot, amikor azt éreztem, hogy igen, most már biztosan tudom, hogy én ezt a férfit és ezt a kapcsolatot elengedtem, de valóban pár hétre rá már nem hozott hatásba, csak nagy szeretettel gondoltam rá. Majd kb. 3 hónapra rá újra találkoztunk, hosszan beszélgettünk és magasabb szintre lépve tudtuk folytatni a kapcsolatunkat, a mai napig is együtt vagyunk nagy szerelemben. Hiszem persze azt is, hogy ehhez ketten kellettünk, neki is kellett dolgoznia közben a témáin, és hálás vagyok neki, hogy mind a mai napig mindig nyitott a közös és az egyéni önismereti és terápiás munkára.

Azóta ezt a tapasztalatomat sokakkal meg is osztottam előadásokon, vagy személyes beszélgetésekben. Majd pár hónappal ezelőtt egy kedves hölgy felkeresett azzal, hogy ő képviseli Mabel Katz, békenagykövet, író, szónok, világhírű trénert és a Ho’ponopono védett módszerét is és hogy lenne-e kedvem interjút készíteni vele. Máris bizsergést éreztem, hiszen tudtam, hogy működik! Alig várom, hogy találkozzak Mabellel személyesen is, és még többet megtudhassak erről a módszerről, így egészen biztosan a tanfolyamán is részt fogok venni október 22-23-án a budapesti tanfolyamán, aztán majd jövök még élményekkel! :)

Az eseményről bővebb információt itt találtok.

Törköly Erika

Forrás: http://blog.enido.hu/2016/10/07/koszonom-szeretlek/