Ho'oponopono - kopogás az ajtón

Ho’oponopono - kopogás az ajtón
Elixír magazin, 2013/08.

Interjú Mabel Katz írónővel

Az ősi ho’oponopono problémamegoldó módszer jelmondata a lehető legegyszerűbb: békében élhetsz, nem számít, hogy mi történik körülötted. Kiindulópontjai pedig az elengedés és az engedély megadása Istennek a változtatásra. Mert ki tudhatná jobban Istennél, hogy mi számunka a helyes és tökéletes? Erről beszélgettünk Madridban Mabel Katz irónővel, a nemrég megjelent nagy sikerű könyv szerzőjével, amely nálunk Az élet legkönnyebb útja címmel látott napvilágot.

■ Hogyan ismerted meg a ho’oponopono módszerét?

– Egy alkalommal az egyik fiam olyan hangon beszélt velem, ahogy én szoktam vele: dühösen, nagyon sértődötten, nagyon frusztráltan… Szavai tükröt tartottak elém. Ezen a napon ébredtem fel. Azt mondtam magamnak: „Mabel, tenned kell valamit!” Ezzel kezdődött az útkeresésem. Sok mindent kipróbáltam, de egyikkel sem voltam tökéletesen elégedett. Hittem, hogy lennie kell egy rövidebb és könnyebb útnak. Sok megrázó dolgot, olyan történeteket láttam és hallottam, amelyekért a szülőket tették felelőssé a szereplők; olyasmikért, amit velük tettek vagy éppen nem tettek meg. Azt mondtam tehát: lennie kell egy könnyebb útnak! Útkeresésem során úgy jutottam el a ho’oponoponóhoz. Ennek már jó másfél évtizede.

■ Segített neked ez a módszer?

– Rengeteget. Korábban olyan ember voltam, aki mindenért aggodalmaskodott, aki meg akart változtatni mindenkit, aki biztos volt benne, hogy neki van igaza, és a többiek tévednek. Így végső soron ennek a módszernek köszönhetem, hogy nagyon mély békét és boldogságot találtam. Általa ismertem fel, hogy 100 százalékig felelős vagyok, és hogy amit én teremtettem meg, azt kizárólag én magam tudom megváltoztatni. Így életemben először szabadnak éreztem magam, rátaláltam a saját békémre és boldogságomra. Mert tudtam, hogy ha én jól vagyok, békében élek, akkor mindenki jól lesz, mindenki békében fog élni körülöttem is. Ez az út sokat segített nekem mind szakmailag, mind emberileg, bátran mondhatom, hogy az életem minden területén.
■ Magyarországon is tartottál már tanfolyamot. Milyen tapasztalatokat szereztél nálunk?

– Nagyon tetszett nekem ez a tanfolyam, mert az első napon tíz gyerek is részt vett. Mindig is szerettem, ha a hallgatóságban gyerekek is helyet foglalnak. Kedves emlékeket őrzök róluk. Volt ott például egy kislány, aki túlságosan is bölcs kérdéseket tett föl nekem. Felfigyeltem rá, hogy a tíz gyerek közül egy sem vonult félre, nem beszélgetett, nem rosszalkodott, nem fáradtan, unottan ült, nem érezte magát kényelmetlenül. Ami még érdekes volt számomra, hogy az üzleti tanfolyamon, amikor táncolni kezdtünk, az utolsó szálig mindenki felállt, mindenki táncolt, pedig sok férfi is volt közöttünk. Ez eddig sehol a világon nem fordult elő. Mindig vannak olyanok, akik csak nézik, ülve maradnak, és nem vesznek részt a táncban. De Magyarországon mindenki táncolt!

■ Magyarországon nagyon sokan gyakorolnak különböző módszereket és spirituális technikákat, mint például a vizualizálást, az EFT-t, a programozást stb. Nekik is ajánlod a ho’oponoponót?

– A ho’oponoponót mindenkinek ajánlom. Amit nem ajánlok, az a módszerek és technikák keverése. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, keverem. A ho’oponoponóban azt mondjuk, a tudatalattink a belső gyermekünk. Ez a belső gyermekünk a fizikai létünk egy része is, amely a fizikai testünket irányítja. Ugyanakkor az érzelmi részünk is. Ez a részünk az, amely képes fizikailag automatikusan irányítani minket, vagyis nem kell azon gondolkoznunk, hogyan lélegezzünk, hogyan verjen a szívünk, vagy hogyan áramoljon a vér az ereinkben. Ugyanilyen lehet a tisztításunk is. Mivel nagyon sok tisztítanivalónk van, szükségünk van e részünk, a belső gyermekünk segítségére. Belső gyermekünk megfigyel bennünket, úgy, ahogy a biológiai gyermekeink is teszik. Ha szilárdak vagyunk, elkötelezzük magunkat, és ahogy a ho’oponoponóban mondjuk, ha egyetlen lovat ülünk meg, a belső gyermekünk nem fog összezavarodni. Amikor jön egy probléma, 24 órán keresztül kell tisztítani, mint ahogy a légzéssel is ez történik. Tehát nagyon fontos, ezért tényleg mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik semmit nem gyakorolnak, vagy akik szkeptikusok, vagy nem hisznek az ilyen dolgokban. Igen, nekik is ajánlom, hiszen mindannyian ugyanazt keressük. Nem? A békét, a boldogságot és a szabadságot. És a ho’oponoponóval ezt bizonyosan megtalálhatjuk. A legfontosabb, hogy egyúttal kitöröljük azt, ami nem mi vagyunk: gondolatokat, véleményeket, ítéleteket, hiedelmeket, emlékeket, nemcsak egyszerűen a rögzült programokat, és így újra fölfedezhetjük, hol lakozik az erőnk, milyen hatalmasak és teremtők vagyunk.
■ Mit mondasz azoknak a szkeptikusoknak, akik szerint ez az egyszerű módszer nem lehet ennyire hatékony?

– Azt mondom, próbálják ki. Én is szkeptikus voltam, és sem hittem abszolút semmiben, de látom az életemben az eredményeket, az életem változásait, és látom az emberek változását. A vélemények, a tanúk – akik a világ minden részéről változásokról számolnak be – vallomásai alapján állítjuk, hogy működik. Nagyon egyszerű, és működik, mert Isten is egyszerű; mi vagyunk azok, akik bonyolítjuk, nehezebbé tesszük, ezért van szükségünk arra, hogy ezt az utat bejárjuk. Nem tudunk annyit, mint gondoltuk, hogy tudunk. Kicsit alázatosabbá kell válnunk, egy kicsit újra gyerekké kell válnunk. Tudományos kísérlet is igazolja, hogy a gondolatainkkal valóban teremtünk. Ha például olyan egyszerű gondolatom van, mint köszönöm vagy szeretlek, változásokat teremtek, proaktív vagyok, bár ez szemmel nem látható. Világos, hogy az értelem számára úgy tűnik, nem csinálok semmit, de tudományosan igazolták például a köszönöm szó hatását a vízre. Sok mester van a világon, akik a köszönöm szó hatalmáról beszélnek, és ez az, amit tennünk kell. Azt mondani, köszönöm. Arra kell koncentrálnunk, amink van, nem arra, ami úgy tűnik, hogy hiányzik. Köszönetet mondani azért, amink van, ahelyett, hogy azt nézzük, mijük van másoknak. Nagyobb hálával élni, észrevenni mindazokat a dolgokat, amelyekért hálásak lehetünk. Megbocsátani, mert ha nem bocsátunk meg, az ránk hat vissza, nem arra, akinek nem bocsátunk meg. Ezért képes ez a nagyon egyszerű módszer működni. A ho’oponoponó univerzális törvényekkel dolgozik, amiket elfelejtettünk. Mindannyian elfogadjuk például a gravitáció törvényét, annak ellenére, hogy a törvényt nem látjuk. Az univerzumban sok törvény van. Észre kell vennünk, hogy egyszerűen univerzális törvényekkel dolgozunk! Amikor bekopogtatsz egy ajtón, az kinyílik. A ho’oponoponó olyan, mint a kopogás ezen az ajtón, ahogy segítséget kérünk. És a segítség mindig megérkezik. Univerzális törvény. Szabad választásom van, és amikor azt választom, hogy segítséget kérek, a segítség megérkezik.

Móra Klára

« visszalépés