Veszteség feldolgozása

A Ho'oponopono segít nekünk, amikor elveszítünk valakit

Előfordul, hogy a halál elválaszt bennünket valakitől, akit szeretünk. Máskor meg mi tartjuk távol magunkat, vagy akivel együtt vagyunk, úgy dönt, hogy távol tart minket magától.
Miért vagyunk annyira ragaszkodók és függők, és miért érezzük úgy, hogy nem tudunk azok nélkül a személyek nélkül élni, akiket szeretünk? Miért veszítjük el a koncentrációnkat vagy a bizalmunkat önmagunkban vagy vagyunk képtelenek megfelelő módon működni, amikor elveszítjük a szerettünket? Talán azért, mert azt gondoljuk, hogy nélkülük semmik vagyunk.
Sajnálatos módon vannak dolgok, amiket elfelejtünk…
Elfelejtjük, hogy több vagyunk, mint a testünk, és amikor meghal az, akit szeretünk, valójában úgy végzi be, hogy még közelebb kerül hozzánk, mint amikor a testében volt.
Elfelejtjük, hogy soha nem vagyunk egyedül és az Univerzum (Isten) mindig mellettünk van, és arra vár, hogy engedélyt adjunk neki fájdalmunk átvállalására és problémáink megoldására.
Elfelejtjük, hogy senki nincs rajtunk kívül, aki bennünket boldoggá tehet. Ha azt választjuk, hogy valakivel együtt vagyunk, az azért kell, hogy legyen, mert szeretjük, nem pedig szükségünk van rá. Minden, amire szükségünk van, bennünk van.
Ám úgy érezzük, hogy ez az érzés erősebb, mint mi vagyunk; hogy ezt nem kerülhetjük el és ez történik akkor, amikor emlékeink megérintenek vagy beindulnak.
Nagyon nehéz elfogadni, hogy 100%-ig felelősek vagyunk és van bennünk valami, ami megteremti és bevonzza életünkbe az embereket, a körülményeket és a problémákat. Ennek ellenére amikor ezt elfogadjuk, megérthetjük, hogy ahogyan megteremtettünk és bevonzottunk ilyen dolgokat, mi vagyunk az egyetlenek, akik ezen változtatni tudunk
Ebben az esetben is fontos tudnunk, hogy nem vagyunk áldozatok és hogy talán nem kerülhetjük el a veszteségünk fölötti fájdalom érzését, de a szenvedés nem kötelező. Mi “választjuk” a szenvedést.
Tudnunk kell, hogy az életünkben azért jelennek meg és mennek el belőle személyek, hogy lehetőséget adjanak nekünk. Ajándékok, áldás. Segítenek felismernünk a dolgokat, amelyeken változtatnunk kell és magunkban dolgoznunk. Ha úgy döntünk, hogy 100%-os felelősséget vállalunk és tartózkodunk a reagálástól vagy a vádaskodástól, valóban megtalálhatjuk önmagukat és felfedezhetjük, milyen gazdagok is vagyunk valójában. Ekkor megérthetjük, hogy meg tudjuk változtatni az életünket, anélkül, hogy valamitől vagy valakitől függenénk saját magunkon kívül.
Csak a szeretteinkről alkotott “gondolataink” hagynak el bennünket, nem a valós személyek.
Igen, tudom. Könnyebb mondani, mint csinálni, de adok számodra néhány eszközt, és kipróbálhatod, hogy segítenek-e nagyobb békét vonzani az életedbe. Például amikor nagyon aggódsz, ismételheted mentálisan a “Köszönöm” vagy a “Szeretlek” szavakat. Hálát adva és szeretve azokat a gondolatokat, amelyek miatt egyedül érezzük magunkat, szükséget szenvedünk és függők vagyunk, ez egyúttal módszert is jelentenek arra, hogy ezeket elengedjük és hagyjuk gyorsan eltávozni.
Aminek ellenállunk, az gúzsba köt. A kulcs az, hogy ne a körülmények vagy a személyek megváltoztatására törekedjünk, hanem a béke és a nyugalom megtalálására saját magunkban, történjen bármi is körülöttünk.
Mabel Katz, 2010. december 20.
Forrás: http://www.hooponoponoway.net/12182/hooponopono-ayuda-cuando-perdemos-a-...

« visszalépés