A gyermekek a mestereink

Ismét áldásban volt részem a budapesti tréningemen, hogy gyermekek jelenlétében adhattam elő. Játszottak és jól viselkedtek az idő nagy részében, de volt néhány perc, amikor egy kis ricsajt csináltak. Engem személy szerint nem zavart, mert akkora áldásnak érzem az ő jelenlétüket, de néhány felnőttnek nem tetszett. Azt javasoltam nekik, hogy tisztítsanak ezzel a témával. Hiszen végső soron ezek emlékek!

Az lepett meg a leginkább, azon túl, hogy szeretetet és szép rajzokat kaptam a gyermekektől, hogy mialatt a belső gyermekünkkel dolgoztunk, egyáltalán nem hallottuk őket. Tökéletes csendben voltak, mintha tudták volna, hogy valami fontosat csinálunk.

Azok a történetek, amiket megoszthatok veletek, a gyermekkönyvem hatásairól, túlmutatnak minden képzeleten.

Nancynek, aki nevelési és kommunikációs területen dolgozik Mexikóban, lehetősége volt bemutatni a könyvemet egy finn iskolában. Egy finn tolmács segítségével osztotta meg a gyermekekkel az üzeneteket. Azt mesélte, hogy nem értette, miért kérték a gyermekek a tanárukat, hogy játssza le a könyvben levő CD-t, amikor sem angolul, sem spanyolul nem értettek, ahogy én a CD-n mesélek. Utolsó nap amikor megkérte a gyermekeket, hogy rajzoljanak valamit a könyvből, amire emlékeznek, bár nem látták a könyvet, a benne levő rajzokhoz nagyon hasonlóakat csináltak!

Mialatt Budapesten voltam, találkoztam egy művésszel, aki gyermekekkel foglalkozik. Ő mesélte, hogy milyen szép változásokat tapasztal a gyermekeknél, amikor megengedi nekik, hogy önmaguk legyenek és arra ösztönzi őket, hogy szabadon kommunikáljanak. Ő ugyancsak hozott nekem olyan üzenetekkel ellátott rajzokat, amelyeket a gyermekek a könyvemről készítettek.

Itt láthatod és hallhatod az interjút és élvezheted az üzeneteket.

A gyermekek valóban csodálatosak és sokat tudnak nekünk tanítani, hogyan lehetünk hűek a saját lényegünkhöz és lehetünk jelen az itt-ben és a most-ban.

Emlékszel, amikor gyermekkorodban arról kérdeztek, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Nem zavart meg ez a kérdés? Mit jelentett az, hogy valakivé vagy más emberré kell válni? Mit csináltál, amikor ezt a kérdést tették fel neked? Kiagyaltál valamit, hogy elégedetté tedd a felnőttet?

Teljesen normális, hogy egy gyermek a jelen pillanatban él, és összezavarodik, amikor ilyen kérdést tesznek fel neki. Mégis egyértelmű, hogy mire felnövünk, hogyan edzenek meg minket. Bár úgy születünk, hogy legyünk önmagunk, azt mondják nekünk, hogy másokat ki kell egészítenünk, így azzá válunk, amit elvárnak tőlünk mások. Magunkon kívül keressük az elfogadást. Az iskolában nem akarunk különbözni másoktól, így igyekszünk idomulni, pedig ez azzal jár, hogy hátat fordítunk valódi lényünknek. Utána egyetemre megyünk tanulni, amire a szüleink vagy a barátaink azt mondják, hogy tanulnunk kell, és így fejezzük be a pályánkat, mert azt hisszük, hogy ez hozza el nekünk a biztos állást és a pénzt.

Mondták neked valaha, hogy a túléléshez szükséged van egy biztos állásra, ami lehetővé teszi, hogy kifizesd a számláidat? Mondták neked, hogy ha keményen tanulsz és dolgozol, jó állásod lesz és jól keresel vele? Miért aggódunk annyit, ha sok pénzünk van? Tehát mégsem kellene annyit aggódnunk a pénz miatt? Miért hozná el a pénz a boldogságot?

Mit áldoztál fel azért, amid van? Azt hiszed, hogy most boldogabb vagy, mint amilyen akkor lennél, ha azt csinálnád, amit szeretsz? Aggodalmaktól mentes életet élsz? Anyagi biztonságban vagy? Szabad vagy és békében élsz saját magaddal vagy még mindig keresed az életcélod ebben az életben?

Vajon te magad megkérdezted-e már egy gyermektől, hogy mi lesz, ha nagy lesz? Vagy emlékezteted a gyermekeket, hogy ők már valakik és azért jöttek erre a világra, hogy boldogok legyenek? Mondod a gyermekeknek, hogy lehetnek önmaguk? Hogy tökéletesen jók úgy, ahogy vannak?

Mialatt felnőnek, az ellenkezőjét tanítjuk, holott a gyermekek természetes módon tudják, hogy hogy lehetnek önmaguk és hogyan élvezhetik az itt és most jelenét. Ha odafigyelsz, értékelni fogod az ajándékokat, amiket nekünk hoznak. A gyermekek sok mindent taníthatnak nekünk.

Szerencsére soha nincs késő visszatérni önmagadhoz, játszani és azt csinálni, amit szeretsz. A döntés a tiéd.

« visszalépés