Gyerekszáj

Ho'oponopono órák gyermekeknek

Gyermekek részvétele a tréningjeimen a legszebb ajándék számomra. Őszinte megerősítést kapok tőlük, hiszen mint tudod, a gyermekek nem hazudnak.

Dr. Ihaleakalá Hew Len mindig azt mondja, hogy könnyebb egy széket tanítani a Ho’oponopono gyakorlására, mint az embereket, mert mi gondolkozunk (elme). Mindig gondolkozunk, veszünk és gyártunk történeteket. Soha nem vagyunk jelen!

Nos úgy tűnik, gyermekeket is könnyebb tanítani. Ők nem bonyolítják szükségtelen racionalizálással a dolgokat, és nem érzik szükségét annak sem, hogy mindent “megértsenek”, ahogy mi.

Tudtad, hogy az a legjobb, ha végigalszod a Ho’oponopono tanfolyamokat? Ily módon nem egyéni módon fogadod be a folyamatot. Az elme gyakran elfárad a sok “gondolkozástól”. Ugyanakkor a tudatalatti elme (belső gyermeked) soha nem alszik, és pontosan ez az a részed, amellyel meg akarjuk osztani ezt az információt.
Sok csodálatos élményben volt részem a gyermekek Ho’oponopono oktatásakor.

Nemrég egy anyuka fordult hozzám egy konferencia után és azt mondta, hogy a fia szeretne valamit mondani nekem. A fiú 8 éves volt. Azt mondta: “Már mondtam a maminak, hogy köszönöm, amiért elhozott. Gyakorolni fogom, hogy amikor nagy leszek, kevesebb problémám legyen”. Utána az anya tanácsot kért egy problémája miatt. A fiára néztem, és megkérdeztem: “Mit mondasz a mamádnak?” A fiú így válaszolt: “Azt, hogy ne aggódjon annyit, ne vegye olyan komolyan”. Utána azt mondtam az anyának: “Legközelebb ha problémád van, kérdezd meg a fiadat!”

Minden gyereknek fantasztikus történetei vannak, amikor ismétlőként jönnek vissza. Vannak olyan gyerekek Romániában, akik egyedül jöttek, mert a szüleik aznap nem tudtak részt venni. Ezek a gyerekek ragaszkodtak ahhoz, hogy eljöjjenek, akkor is, ha a szüleik nem tudtak. Tehát a szülőknek el kellett hozniuk őket délelőtt és értük kellett jönniük a tanfolyam végén.

Argentínában egy kislány odajött hozzám a szünetben és azt kérdezte: “Hogy lehet, hogy annyit tudsz a Ho’oponoponoról?” A válaszom ez volt: “Nem tudom”.
Sokkal könnyebb gyerekekkel dolgozni. Amikor azt mondom a gyerekeknek: “Csak mondjátok “köszönöm” és “engedjetek el”, akkor elengednek és versengve ismétlik “köszönöm”. Amikor azt mondom a felnőtteknek, hogy ismételjék a “köszönöm”-öt, a felnőttek megkérdezik: “Hogy mondjak köszönöm-öt?” “Tényleg ezt kell mondanom?” “Át kell éreznem?” Mindig a megértésen fáradozunk, pedig semmi megérteni való nincsen és ezt a gyerekek tudják.

Tavaly, amikor Caracasban, Venezuelában jártam, egy 5 éves kisfiú jött oda hozzám a szünetben, és azt mondta: Tudod, Mabel, van egy barátom, aki minidig sír, mert mindig azt akarja, ami nekem van. Az életben hálásnak kell lenned azért, amid van. Nem nézheted, hogy másoknak mijük van!”

Micsoda lecke! Még mindig azt gondolod, hogy a gyerekeid azért vannak itt, hogy tanítsd őket? Hogy megmondd nekik, mi a megfelelő és tökéletes a számukra? Valójában ők a te guruid, és tanítani jöttek téged. Azért vannak itt, hogy eggyel több lehetőséget adjanak a számodra. Ha nem tudod, hogy számodra mi a megfelelő, hogyan tudhatnád, hogy mi a megfelelő nekik?

Idén Caracasban, Venezuelában egy anya arról mesélt, hogy a fia megváltoztatta a véleményét, és nem akart a tanfolyam első napján részt venni, így odahozta hozzám. Amikor mondtam neki, hogy nem kell velünk együtt lennie, leülhet az emeleten a terem végében és játszhat a játékaival, beleegyezett és azt mondta, marad. Végül azt választotta, hogy az első sorban ül le és el sem mozdult a székéről a tanfolyam egész ideje (két nap!) alatt. Az első nap a Ho’oponoponoról szólt, a másodikon tanfolyam volt a Zéró Frekvenciáról®. A második napon azon dolgoztunk, hogy megtaláljuk az adottságainkat és a szenvedélyeinket. Részt vett minden interaktív gyakorlatban, minden esetben a részt vevő felnőttekkel. Végül, amikor megkérdeztem, ki akar mesélni, több alkalommal felugrott a székéről, hogy megossza velünk, hogyan sikerült a tanfolyam eszközeit használnia a többiek megsegítésére és a világ megváltoztatására. Bámulatos volt.

Guadalajarában, Mexikóban két fifú jött oda hozzám a szünetben. Közülük az egyik rajzokat készített mindenről, amit magyaráztam nekik. A másik megkérdezte tőlem, hogy mit mondhat annak a barátjának, aki nagyon szomorú és magányos. Azt mondtam neki, hogy mondja meg a barátjának, soha nincs egyedül, Isten mindig vele van; megkérdeztem, mit gondol, a barátja meg fogja-e érteni és hogy ez vajon segíteni fog-e a barátjának. Azt válaszolta: “Igen, elmondom a barátomnak. Tökéletesen érteni fogja”.

Felhívtam őket a színpadra, fel is jöttek. Egyszerre csak egy hölgy jelentkezett és megkérdezte, hogyan tudna saját magán segíteni, mivel a férjét a szeme láttára gyilkolták meg és az elméje nem tud szabadulni ettől a képtől. Ez a fiú gondolkodás nélkül, még mielőtt kinyitottam volna a számat, válaszolt neki: “Te vagy a hibás, mert ezt te vonzod az elmédbe, és utána nem akarod elengedni”. Nem tudtam mit hozzáfűzni.

Szülőnek lenni sokkal könnyebb is lehet, mint gondolnád és örömtelibb, hatásosabb, ha néhány igazságot bevésel. Minden alkalommal, amikor ‘köszönöm”-öt és “szeretlek”-et mondasz (mentálisan, ha nem ezt érzed), ahelyett, hogy reagálnál, ellenőrzésen fáradoznál, aggódnál, átadod gyermekeidet Istennek, hogy vezérelje és oltalmazza őket. Emlékezz, hogy Isten teremtette a gyermekeidet és tudja, hogy mi tökéletes a számukra. Te pedig nem tudod. Kérlek, ne kezeld a gyermekedet, azért, hogy te és a te mestereid pihenjenek. A gyermekeinket érő frusztrációk legnagyobb része abból a tényből ered, hogy alszunk. Ne mondd meg nekik, hogy mit kell tenniük. Figyelj rájuk! Hallgasd meg őket! Engedd, hogy önmaguk legyenek! Biztasd őket arra, hogy fogadják el saját magukat, azzal, hogy felolvasod nekik A felnőni a legkönnyebb úton című könyvecskét, mielőtt aludni mennek. A boldog gyermekek soha nem jelentenek problémát senkinek. Amikor jól vagyunk, a gyermekeink is jól vannak. Nem fordítva. Arra várnak, hogy ezt megértsük!

Emlékezz: akkor beszélj a gyermekeidnek, amikor alszanak. Ne azt mondd el, hogy mit kell másnap tenniük, ágyazzanak be, tegyék rendbe a ruhájukat, segítsenek a házimunkában és hozzanak jó jegyeket! Csupán azt mondd nekik “Szeretlek. Köszönöm, hogy az életemben vagy”. Még ha nem is lakik veled a fiad vagy a lányod, akkor beszélj hozzá, amikor tudod, hogy alszik. Jobb eredményeket fogsz elérni. És ha valamit mondanod kell nekik, amikor ébren vannak, csak azt mondd: “Szeretlek. Köszönöm, hogy az életemben vagy”. Ez minden, amit hallaniuk kell.

Tehát pihenj. Valaki, aki jobban ismeri őket, nagyon jó őrzőjük. Te valójában nem tudod, minek a megélésére és/vagy megtapasztalására jöttek a gyermekeid ebbe az életbe. Engedd, hogy a gyermekeid legyenek a mestereid. Értékeld nagyra az ő létezésüket és hogy azért jöttek, hogy felbecsülhetetlen ajándékhoz juttassanak téged.

Mabel Katz, 2011. május 4.

Forrás: http://www.hooponoponoway.net/14120/lecciones-hooponopono-ninos/

« visszalépés