Ho'oponopono és értelem

Ho'oponopono és értelem

A Ho'oponoponoban megtanuljuk, hogy az értelem nem tudásra teremtetett, hanem választásra. Azért vagyunk, hogy elengedjünk vagy ne engedjünk el, igazunk legyen vagy ne, miénk legyen az utolsó szó vagy ne. Miénk a választás, hogy az értelem útját vagy Isten útját járjuk.

Ez az izraeli út még tudatosabbá tett, hogy az őseink tudták, hogy a csodák meglátásának és megtapasztalásának egyetlen módja a hiten keresztül vezet, és hogy a hittel való eggyé válásban találják meg az erőt, amelynek révén bármilyen kudarccal képesek szembesülni az útjukon. Tudták, hogy problémáik megoldása az égből fog érkezni. A választ nem a Földön találták meg.

Sajnos a fejlődéssel - ahogy művelődünk - egyre jobban leválunk a forrásról és úgy döntünk, hogy többet tudunk, és mi magunk oldjuk meg a problémákat.

Valahogy összezavarodtunk. Azt hisszük, hogy az értelmünket ismerettel kell megtöltenünk, pedig az értelmet azért kaptuk, hogy válasszunk a gondolkodás és a ragaszkodás vagy elengedés között.
Annyira megerősödtünk abban a hitünkben, hogy az értelem rendeltetése az információk elraktározása és megértése, hogy erre alapozzunk az identitásunkat. Ily módon az értelmünk olyasmivé igyekszik válni, ami nem ő, és mindig azzá akar tenni bennünket, akik mi nem lennénk.

E ciklusnak a megtöréséhez észre kell vennünk, hogy természetünknél fogva bölcsek vagyunk, és hogy bölcsességünk nem az értelmünkben lakozik. A kreativitásunk sem az értelmünkben van. A kreativitás természetes állapotunk. Úgy érkezik és olyan módokon működik, amire nincs magyarázat. Valójában az ötelteink és a cselekedeteink csak inspirációból vagy az emlékeinkből jönnek.

Tehát az inspiráció csak akkor érkezhet, amikor üres és nyitott vagy. Nem érkezhet akkor, amikor beszélsz, gondolkozol vagy aggódsz. Ahhoz, hogy elérd a legnagyobb teljesítőképességedet, ismét gyermekké kell válnod, bölcs gyermekké. Bíznod kell abban, hogy vezérelve és oltalmazva vagy, amikor nem gondolkozol vagy aggódsz, és hogy nyitott vagy minden lehetőségre. Vissza kell térned a gyökereidhez, ahhoz a korábbi pillanathoz, amikor még nem tanultál annyit, hogy elveszítsd annak az útját, aki valójában vagy.

Mi vagyunk azok, akik a létünket bonyolítjuk. Azok, akik azt gondoljuk, hogy tudjuk, mi a jó nekünk, és listákat készítünk arról, amit be akarunk vonzani; mennyit és mikor, de valójában fogalmunk sincsen mi a jó nekünk, sőt, hogy kinek készítjük a listát. A Teremtőnek készítjük a listát, aki többet tud, mint bárki más és tudja, mire és mikor van szükségünk. Valóban nagyon arrogánsak vagyunk.

Anthony De Mello világosan kifejti, “Amikor tudatossá válsz, még bölcsebb leszel. Ez az, amit valódi személyes fejlődésnek nevezhetünk. Értsd meg a büszekséged és hagyd el, az eredmény alázat lesz. Értsd meg a boldogtalanságod és az eltűnik, az eredménye boldogság lesz. Értsd meg a félelmeidet és azok feloldódnak, az eredmény a szeretet lesz. Értsd meg a ragaszkodásodat, és az eltűnik, a következmény a szabadság lesz”.

Gondolj a természetre. Figyeld meg például a virágokat. Mi, emberek soha nem tudnánk olyan szépséget létrehozni. Be kell ismernünk, hogy létezik az Isteni intelligencia. Gondolj a testedre. Nem kell gondolkoznod azon, hogyan lélegezz vagy hogy dobogjon a szíved. Isteni csodákkal vagyunk körülvéve.

Lepődj meg és csodálkozz, mint gyermekkorodban. Használd az értelmedet eredeti rendeltetésének megfelelően, ahelyett, hogy megengedd neki, hogy a bolondját járassa veled. Ha egyszer kinyitod a szíved és hagyod, hogy irányítsa a valóságot, elkezdenek körülötted csodák történni, és visszanyered a boldogság és a szabadság érzését.

Az igazság megszabadít téged!

Forrás: http://www.hooponoponoway.net/8071/hooponopono-el-intelecto/

« visszalépés