Ego vs. Inspiráció

“A tudás nem más, mint tudatlanságunk szférájának kiterjesztése.”
Albert Einstein

Életünk egy pillanatában elhatározzuk, hogy valakik vagyunk, mert van egyetemi diplománk vagy úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, mert nincs diplománk. Arra a következtetésre jutunk, hogy többet tudunk, ha képzettek vagyunk és azt hisszük, hogy a képzett emberek többet érnek. Nos, engedd meg, hogy elmondjam, minél képzettebb vagy, annál inkább eltávolodsz a bölcsességtől és az igazságtól, és attól, hogy „az igazság szabaddá fog tenni”.

Ahhoz, hogy megismerhesd az igazságot, el kell engedned mindent, amit tudsz, a megszerzett ismereteket, amiket megtanultál, a hiedelmeidet és az érzékelésedet. Az igazság tapasztalat, és szavakkal nem felfedezhető. Csak akkor érheted el, amikor nyitott vagy és kész vagy azt mondani: “Talán nem tudok annyit, mint amennyit hittem”. Amint az egó és az értelem elengednek minden megtanult ismeretet, hirtelen a szíveddel tudsz. De ez nem áll összefüggésben a neveltetéssel vagy a tanulással. Természetes bölcsesség, amit nem tudsz megmagyarázni és megtanulni az iskolában sem.

Honnan tudhatod, hogy az információ az egóból (a programjaidból) jön-e vagy inspirációból (Istentől)? Valójában nem tudod, de rájöhetsz. Mindig azt mondom, hogy a saját életemben, ahhoz, hogy tudjam, ha valami inspirációból jön, általában meg kell figyelni a múltat. Ha megfigyelem a múltat és tetszik, amit látok, tudom, hogy azt tettem, amit szívből és nem értelemből éreztem jónak.

“Hogy döntöd el, hogy mit tegyél vagy ne tegyél? Mikor döntöd el, hogy cselekedj vagy ne cselekedj? Hogy döntöd el, mi a jó neked?”.

“Nos” mondom nekik, “nem tudom. Egyszerűen követem a szívemet. Ha ő jól érzi magát, akkor tudom, hogy rendben van”. A titok abban van, hogy inspirációból cselekedj, gondolkodás nélkül.

Például ha egy kígyó keresztezi az utadat, elugrasz vagy elkezdesz gondolkozni? Ha gondolkozol, nem lesz időd elugrani. A kígyó valószínűleg megöl, mielőtt döntést tudnál hozni. Most már tudom. Tudom, hogy a bölcsesség a szívemben lakozik és tudom, hogy nem tudok, annyit, mint amennyit hittem. De van valami, amihez kétség nem fér: nem akarom, hogy megöljön egy kígyó!

Ezt alkalmazzuk az élet minden területén. Amikor ’természetesen’ és ’ösztönösen’ cselekszel, a dolgok egyszerűen áramlanak, és utána rájössz, hogy mi volt a megfelelő. Ezzel szemben amikor sokat gondolkozol és egyre csak analizálsz, elveszíted természetes ritmusod, már nem vagy önmagad, és minden nehezebbé válik. Ez azért történik így, mert amikor gondolkozol és aggódsz, nem vagy az áramlatban. Nem vagy Zérón, ezért az inspiráció nem érkezhet meg.

A Zéróra való visszatéréshez egy gyors módszer olyan dolgokra gondolni, amelyekért hálát érzel az életed egy sajátos helyzetében vagy egy személy iránt. Mindig választhatsz, hogy az elméd melyik részét érvényesíted.

Ahogy Dr. Jill Bolte Taylor a Mennybe döngölve című könyvében megerősíti: “Agyam jobb féltekéje nyitott az új lehetőségekre és képes a közös eszméken túl látni. Nincs korlátozva a bal agyfélteke szabályai és lefektetett normái által, amely éppen az, ami lefektetni a normákat. Ennek következtében a jobb agyfélteke nagyon kreatív abban a vágyában, hogy új dolgokat próbáljon ki”.

12 éven keresztül tanultam egy hawaii mesterrel, aki az inspiráció elméletét a következőképpen magyarázta el nekem: “Az inspiráció mindig Istentől/az Univerzumtól érkezik. Eredeti gondolat és új információ. A legjobb megoldás vagy tökéletes válasz, amelyeket nem lehet megmagyarázni”. Világossá tette, hogy az inspirációt ne keverjük össze az intuícióval. Az intuíció ugyancsak az emlékeink része, amelyek egyre és másra ismétlődnek (a tudatalatti elménkből). Olyan valami, ami már megtörtént és van egy részed (a tudatalattid, belső gyermeked), amely értesít, hogy újra meg fog történni, azért, hogy elkerüld. Mi történik az álmokkal? Ugyancsak emlékek, amelyek az elménkben ismétlődnek. Az inspiráció megérkezhet egy napon, amikor szűrő nélkül, nyitott szívvel összekapcsolódunk az Univerzummal.

Az inspiráció olyan, mint a friss levegő. Mindig közelebb van hozzád, mint a saját lélegzeted és napi 24 órán át, heti hét napon áll rendelkezésre áll. Nem kerül semmibe, és gyakran nem használod ki!

Az inspirációk azok a gondolatok, amelyek anélkül érkeznek hozzád, hogy tudnád, honnan származnak. Tökéletes megoldásoknak bizonyulnak, amik soha nem történtek volna meg veled. A semmiből jönnek és nem tudod megmagyarázni őket. Talán abban a pillanatban nincs is jelentőségük.

Sok ilyen tapasztalatot szereztem, és minden alkalommal, amikor bíztam a bizonytalanban, az ismeretlenben és megmagyarázhatatlanban, az eredmények mindig csodálatosak voltak. Megtanultam bízni és követni a szívemet (inspirációt) és nem az értelmemet (egómat). Amit az értelmem diktált, mindig úgy látszott, annak mindig sokféle jelentése volt. Ennek ellenére amit a szívem mondott, abban bíztam, engedtem el és arra törekedtem.

Kérlek, emlékezz, hogy argentin és zsidó vagyok (nagyon értelmiséginek és képzettnek tartom magam). Könyvelő és Szűz (a maximalizmus jegye) is vagyok. A történetem jó példa arra, hogy tud valaki megváltozni, hogy hogyan legyen kevésbé arrogáns és még alázatosabb. Ha én megtanultam azt mondani: „nem tudom”, ez azt jelenti, mindenki meg tudja tenni!

1997-ben sikeres adóügyi tanácsadó voltam, egy nagy cégnek, a Regisztrált Állami Könyvelőknek dolgoztam Los Angelesben. Nagyon jól ment és jól kerestem, olyan üzleti területen, amelyre a férfiuralom jellemző. Ez önmagában is reprezentálja bármelyik nő sikerét. Nagy biztonsággal és nagy bevétellel számoltam. Mi mást kérhettem volna? Nem volt miért aggódnom, sem a pénzre, sem a stabilitásra nézve.

Abban a pillanatban, amikor elváltam, logikus lett volna a Regisztrált Állami Könyvelők hivatalában maradnom, de úgy döntöttem, hogy megnyitom a saját könyvelőirodámat. Ez az impulzus nem a semmiből jött, ráadásul nem is vettem fontolóra. Hogy szerzek ügyfeleket és elegendő pénzt a magas bérleti díj kifizetéséhez, amire nemég köteleztem el magam, mert egy barátnőm, aki összeköltözött volna velem, az utolsó pillanatban meggondolta magát?

Végül, kis idő múlva megváltam a munkámtól és megnyitottam a saját irodámat, amit Your Business, Inc.nek neveztem el. Micsoda félelmetes ugrása a hitnek! De úgy tűnt, minden áramlik. A gazdasági oldala is kezdett működni. Ügyfelek jöttek mindenfelől; az üzletem virágzott. A saját irodám azonnal sikeres lett és több pénzt kezdtem keresni, mint amit valaha elképzeltem. Már nem volt szükségem társra, hogy kifizessem a lakbéremet.

Nyolc hónappal később meg tudtam venni a házat, amit béreltem, habár nem feleltem meg a jelzálog követelményeinek. Bíztam és elengedtem. Tudtam, hogy a ház nekem van, Isten megszerzi nekem a kölcsönt. Nem kellett tárgyalnom kölcsönt adó ügynökséggel; az ügynök maga hívott fel, hogy segítséget nyújtson! Ezek a dolgok bárkivel megeshetnek, de van egy trükk, a titok: bíznod kell. Minden alkalommal, amikor felfedezed, hogy aggódsz vagy valamin túl sokat gondolkozol, el kell engedned és engedélyt adnod Istennek, átadnod magad, elvárások nélkül.

2007-ben élvezve a Your Business, Inc. sikere adta biztonságot lehetővé vált, hogy a szenvedélyemnek éljek, mint író, tanfolyamvezető és szónok. Látod, független könyvelőként éltem ezt meg, de nem ez volt a szenvedélyem. Ezt a szakmát választottam, arra alapozva, hogy mások meggyőztek, mit kellene csinálnom, mert velem született tehetségem van a számokhoz. Végül felfedeztem a szenvedélyem: megosztani másokkal azt, ami nekem segített. Úgy kezdődött, mint valami helyi ismertség, elkezdett terjedni, köszönet a TV-nek, a rádiónak és a tanfolyamoknak. 2008-ban jelentős adósságom volt, megtakarításom pedig semmi, ezért elhatároztam, hogy végleg feladom a könyvelőirodámat. Amint meghoztam ezt a döntést, elkezdtem meghívó e-maileket kapni mindenfelől. Elkezdtem utazni az egész világon, tanfolyamokon és előadásokon keresztül megosztani azt az egyszerű módot, ahogy személyes anyagi és céges sikert lehet elérni.

Hogy jobban megértsd az összehasonlítást, hogy mi a különbség az értelem (egó) meghallgatása és az elengedés, Istennek engedély adása között, el kell mondanom, hogy nem kerestem egy fillért sem azzal, hogy a szenvedélyemnek adtam át magam, amíg a cégemmel évi hatjegyű számot kerestem. Így tíz évvel később kaptam impulzust az ötlettől (ami egyáltalán nem volt anyagi vonatkozású), hogy teljesen feladjam a könyvelőirodámat és egyszerűen csak a szenvedélyemnek éljek. Megint bíztam a szívemben, elengedtem és engedélyt adtam Istennek.

Milyen szép adománya az univerzumnak, hogy másodszor is újrakezdheted, Zéróról kezdheted.

A mai napig lelkesen fogadják világszerte a könyvem, A legkönnyebb út címmel, amit lefordítottak és kiadtak spanyolul, koreaiul, portugálul, svédül, németül, franciául, kínaiul, oroszul, héberül, japánul, csehül és románul.*

Nemrég adtam ki két új könyvet az Egyesült Államokban, Az élet legkönnyebb útja és Felnőni a legkönnyebb** úton címmel, az első gyermekkönyvet, ami a Ho’oponopono alapelveire épül. A tanfolyami naptáram tele van, körbeutazom a világot. Kell-e még valamit mondanom?

Ezért látod, minden, amire szükségünk van az inspiráció eléréséhez, egyszerűen elengedni. Mit kell elengedni? El kell engednünk az „én tudom”-ot, a véleményeket, az értékítéleteket, az elvárásokat és a hiedelmeket (a programjainkat).

Ez felvet egy jó kérdést: Megengeded, hogy a tudatalatti értelmed (ez a nagy dermedt bestia) hatással legyen a tudatos elmédre (arra a részedre, ami könnyen definiálja magát úgy, hogy TE vagy)? Ez azt eredményezi, hogy egyik kulcsa személyes nagyságunk elérésének. Tor Norretranders “A felhasználó illúziója” című könyvében nagy sportcsillagokról ír (Joe Montana és egy nagy dán sportcsillag, Michael Laudrup, a legutóbbi futball VB hőse). Mindketten megerősítik, hogy nem gondolkoznak tudatosan attól a pillanattól, ahogy nagyban játszanak. Vagy ha gondolkoznak, az csak az egyszerű játék megtervezése, miközben a tudatalatti elméjük valami valós dologgal van leterhelve. Ezt az ismeretet alkalmazhatjuk a művészekre, a vállalkozókra, az ügyvédekre, a mesterekre és majdnem minden emberre. Mindannyian megéltünk ilyen pillanatokat, amelyekben azt hisszük, hogy gondolkodás nélkül cselekedtünk, és amelyeket valóban nagyon hatékonyaknak tartunk. A legjobb írásaim közül néhány akkor született, amikor egyszerűen leültem és írtam, a gondolataim és az ujjaim tudatos irányítása nélkül. Sok zeneszerző, akiket ismerek, dolgoznak azon, hogy elérjék ezt az állapotot, hogy a dalok belőlük jöjjenek. Azok, akiknek különleges adottságaik vannak, felfedezték, hogyan tehetik lehetővé, hogy a tudatalattijuk együttműködjön a tudatukkal. Vagyis sport szakkifejezést használva, ők tudják, hogy „törjenek be a területre”. Ez az, amit mi úgy nevezünk, inspirációból jönni.

Amikor Zéró Frekvencián® vagyunk, nincs semmi, ami visszatartana bennünket. Ezen a helyen minden változik. Éltél már át párszor olyan élményt, hogy az idő repül? Ha megfigyeled, ez akkor történik, amikor olyasmit csinálsz, amit szeretsz, amikor zérón vagy! Ezekben a pillanatokban a tudatalattid dolgozik teljes gőzzel, mialatt a tudatos elméd pihen. Teljes mértékben belemerülsz a tevékenységbe, ami miatt itt vagy, tökéletesen jelen. Teljesen másképp érzékeled az időt. Ez a hely statika és szilárdság nélkül olyan nagy erővel bír, hogy időérzékelésünkre nagy hatással van.

Egy egész napos Zéró Frekvencia® tréning alatt Basileában, Svájcban odajött hozzám egy hallgató a szünetben és azt mondta: “Azt gondoltam, hogy ezen a tanfolyamon meg fogjuk tapasztalni a Zérót”. Természetesen nagy adag előítélete és elvárása volt!
Ránéztem és azt mondtam: “Először is, adj nekem egy lehetőséget. Még csak két óra telt el a tréningből. Sok munkánk van, amit el kell végeznünk. És még fontosabb, hogy honnan tudod, hogy nem vagy Zérón? Talán voltál Zérón és nem tudtál róla. Világos, hogy amint van kérdésed, elvárásod és/vagy értékítéleted, végképp nem vagy Zérón”. Ezt is mondtam neki: „Mi lenne a célod azzal, hogy itt ma Zéróra érkezz? Holnap, amikor visszamész dolgozni, és az életedben bonyolult emberi kapcsolatokat kell kezelned, nem fogsz tudni visszatérni Zéróra. Szívesebben megmutatom neked, hogy tudod ezt egyedül megtenni, hogy senkire ne legyen szükséged saját magadon kívül”.

Az inspiráció nem érkezhet meg akkor, amikor gondolkozol, aggódsz, problémákat oldasz meg, manipulálva vagy irányítva vagy. Amikor ezek közül bármelyik dolognak adod át magad, azt mondod az inspirációnak (annak a részednek, amely többet tud): “Hagyd, hogy én csináljam. Én többet tudok!” Az egyetlen formája annak, hogy lehetővé tegyük az univerzum inspirációjának életünkbe engedését az, hogy minden ilyet elengedünk. Ezért minden alkalommal, amikor azt fedezed fel, hogy „magad útját járod”, egyszerűen engedd el!

Szórakoztató formája az elengedésnek, ha kineveted magad. Igen, a nevetés segít neked az elengedésben. A HA a tökéletes légzés. Ha nem tudsz nevetni, csak mondd: HA HA HA HA. Ha lélegzel, jelen vagy. Sem a múltban, sem a jövőben nem tudsz lélegezni. Ez elengedés másik formája az, ha „köszönöm”-öt mondasz az aggodalmaidnak, „köszönöm”-öt a félelmeidnek. Amikor nem állsz ellen ezeknek és kifejezed a háládat, visszatérsz a jelenbe. Ha jelen vagy, kellemes érzés tölt el. Ez nem hangozhat nagyon logikusan vagy tudományosan, de nem fáradtál bele, hogy logikus dolgokra törekszel és mindig azt fedezed fel, hogy boldogtalannak érzed magad és megakadsz? Az illogikus valóban működik. Törekedj arra.

A bal agyféltekéd nagyon dramatikus, és itt a tudományos kísérlet: Dr. Jill Bolte Taylor, aki a bal agyféltejében súlyos agyvérzést kapott, azt írja a Mennybe döngölve című könyvében: “Amikor a nyelvi központok, amelyek a bal agyféltekében vannak, ismét megfelelően működtek, sok időt töltöttem annak megfigyelésével, hogy a belső hangom minimális információra alapozott következtetéseket vont le. Egy ideig ezek a huncutságok meglehetősen komikusnak tűntek. Mígnem észrevettem, hogy a bal agyféltekém meg volt győződve, hogy a többi agyterületnek olyan történeteket kell elhinnie, amiket ő talált ki. Emlékeznem kell, hogy amit tudok és amiről azt hiszem, hogy tudok – hatalmas rész választja el. Megtanultam nagyon elővigyázatos lenni a belső hangom drámaiságot és traumákat provokáló képességével”.

A bal agyféltekéd mindenféle történeteket, aggodalmakat és félelmeket kreál, amelyek elkerülik, hogy jelen légy. Mondd a bal agyféltekédnek, „szeretlek”, és vissza fogsz térni a jelenbe. Szeresd az ellenségeidet és emlékezz, hogy az ellenségeid a te bensődben vannak. A te véleményeid és értékítéleteid. Térj vissza Zéróra, hogy Isten univerzumának áramlatában lehess, aki téged a megfelelő helyre tesz, a megfelelő pillanatban a megfelelő emberekkel.

Békében lehetsz anélkül, hogy számítana, mi van körülötted, mert amit keresel, az valóban a te bensődben van és nem függ semmitől és senkitől rajtad kívül. A béke valóban veled kezdődik. Amikor megnyugszol, elengedsz és engedélyt adsz, hogy az Inspiráció legyen a vezetőd, visszatérsz a jelen pillanatba és békében vagy saját magaddal, és a körülötted levő világgal.

Fel kell hagynod a rossz helyen kereséssel és nem megfelelő kérdések megfogalmazásával. Adj engedélyt Istennek, hogy az inspiráció megérkezhessen az életedbe. Engedd, hogy vezessen, hogy érted beszéljen, hogy első legyen. Ahelyett, hogy a bal agyféltekéd telenovellájára hallgatsz, választhatod az engedélyadást a jobb agyféltekédnek, hogy ő vezessen, amely szabad a múlttól és a jövőtől, mindig jelen van és egy az univerzummal. Te döntesz, kit akarsz követni. Ez rád hárul.

Most már tudod. Van egy részed, amely mindent tud és közelebb van, mint a saját lélegzeted, arra várva, hogy engedélyt adj neki. Ha működik az életed minden kétséget kizáróan, folytasd a véleményeiddel és az értékítéleteiddel, de ha nem így van, kérlek, légy alázatos és nyisd ki a kaput ennek a részednek, amely valóban többet tud. Engedd, hogy átvegye az irányítást és vezessen téged. Fel fogod fedezni, hogy az út sokkal nyugodtabb, és hamarosan meg fogod kérdezni, miért vártál annyit a váltással.

Az egó az összehasonlítás királya. Ha egyedül lennél az univerzumban, az egód nem jelenne meg, mert nem lenne rá szükséged. Az egó abban a pillanatban jelenik meg, amikor elkezded magad összehasonlítani mással. A következtetés, ami az összehasonlításból származik az az egó. Ha elhagyod az összehasonlítást, szép vagy és egyedi.

A Földön töltött időnket azzal vesztegetjük el, hogy mindent igyekszünk megérteni, azt gondolva, hogy ha értjük, megoldjuk a problémáinkat. Eric Pearl a The Reconnection című könyvében azt mondja, hogy ha elemzed a diagnosztika szót, a di a latinból azt jelenti „kettő”, és az agnos (mint agnosztikus) a görögből származik, és azt jelenti „nem tudom”. Tessék: két ember nem tudja, te és az orvos, úgyhogy ne aggódj! Most már hogy tudod, amikor orvoshoz mész, engedj el és adj engedélyt Istennek, hogy az orvos inspirációhoz jusson és diagnózist adjon neked és megfelelő kezeléseket.

Mindig diagnosztizáljuk magunkat, mert azt hisszük, hogy tudunk. Az értelmed és az érzelmeid (programok és emlékek) továbbra is a börtönőreid, miközben te ezt megengeded.

Megszabadíthatod magad a csatározásoktól, amelyek a fejedben zajlanak és megmenekülhetsz a rabságból, a rács nélküli cellából, amelyet saját magadnak állítottál fel. Térj vissza Zéróra, ahol mindent megtalálsz, amire vágysz. Zéró Frekvencián® nincsenek összehasonlítások, csak lehetőségek, hogy te legyél és úgy szeresd magad, ahogy vagy.

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” János 8:32

* A könyv 2012-ben magyarul is megjelent.
** Mindkét könyv magyarul is megjelent 2012-ben

Forrás: http://zerofrequency.info/Ego-vs-Inspiracion-zero-frequency.html

« visszalépés