Depresszióra

Segíthet a Ho’oponopono a depresszión?
Nem is kérdés! Először is, a depresszió nem más, mint emlék, és igen, ki lehet törölni.
Tudtad, hogy mi magunk ragaszkodunk a lehangoltsághoz?
Igen, mert annyira hozzá vagyunk szokva ehhez a létállapothoz, és ezt olyan jól csináljuk, hogy számunkra “természetesnek” tűnik. Ráadásul valamiféle hozadéka is van: talán figyelmet kapunk a többiektől és/vagy ők gondunkat viselik, ha így érzünk?
Tudtad, hogy lehangoltnak lenni valójában kemény munka?
Természetes állapotunk a boldogság, tehát amit tenned kell, az az, hogy bizonyos testtartást veszel fel, arcizmaidat egy bizonyos módon használod stb. Csupán a testtartásod megváltoztatásával vagy csak azzal, hogy mosolyogsz, valójában már nem is leszel képes lehangolt lenni!
Tudtad, hogy a depresszió sokszor összefügg a víz hiányával? Csupán több víz fogyasztásával jobban fogod érezni magad. Sejtjeid regenerálódnak, kiterjednek. Végső soron a Napoztatott Kék Víz* csodákat tesz ezekkel az emlékekkel.
Nos, szívesen elmesélem neked, hogy egyszer egy nagyon lehangolt hallgatóm felhívott. Olyan rosszul volt, hogy az orvos kórházba akarta utalni. Azt mondták, hogy nem fog tudni eljönni arra a tréningre, amit Ihaleakalá és én tartottunk San Diegoban, mert nem volt képes kordában tartani az érzéseit. Megkérdeztem Ihaleakalát, ő azt mondta, hogy a pohár víz* eszközét javasolja. Ezt az eszközt Ihalrakalá inspirációból kapta ezen a héten, amikor egy nővel konzultált, aki váláson ment keresztül és nagyon lehangolt volt. Engedd meg, hogy elmondjam… Képes volt San Diégoba vezetni és megjelent a tréningen, nagy mosollyal az arcán és azt mondta: “három pohár vizet hordtam magamnak és úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna”. Gondolj bele, majdnem elmegyógyintézetben kötött ki!
Ha ez nem győzne meg, akkor olvasd el azt, amit egy másik Ho’oponopono-hallgató osztott meg velünk:
A nevem Teresa, 2005 májusában betegedtem meg, amit úgy tudok leírni, mint idegösszeomlást. Nem tudom, hogy is fogalmazzak. Minden, amit tudok, az annyi, hogy a férjem és egy Jeannak nevezett táplálkozás-szakértő azt gondolták, hogy kész vagyok itthagyni a bolygót. Öt napig körülbelül 100 volt a pulzusom. Nem tudtam aludni és nem voltam képes a szoba egyik oldaláról a másikra átmenni. Féltem elaludni, mert szó szerint azt éreztem, hogy megáll a szívem. A pánik eluralkodott rajtam. A kisfiam ekkor alig kétéves volt. Ez akkor történt, amikor Hawaiin éltem és az akkori orvosom természetgyógyász volt. Nem volt nagy szerencsém a keleti orvoslással, de amikor az én természetgyógyászom sem tudott segíteni rajtam, nem maradt más választásom, elsősegélyért kellett folyamodnom a pszichiátriára, ahova beutaltak.
Az orvosok antidepresszánssal és nyugtatóval tömtek tele, mert nem értették, mi a problémám. Azelőtt soha nem voltam depressziós és nem szedtem antidepresszánst. Kitartottak amellett, hogy depressziós vagyok és olyan dózissal láttak el, amit én egy elefántnak adtam volna. 2005 és 2008 között négyszer utaltak be egy pszichiátriai egységbe. Az antidepresszánsok nem hatottak és rosszabbul lettem. Sokszor itt akartam hagyni a bolygót, ami annak tudható be, hogy borzalmas érzelmi fájdalomtól és szorongástól szenvedtem. Az orvos megoldása: adjanak még több drogot.
Emlékszem, hogy amikor Bostonban éltem, Kitty Dukakis könyvét olvastam arról, hogy segített a depresszióján a nem gyógyszeres kezelés, hogy érkezett a Massachusetts-i Általános Kórházba és hogy hajtották végre rajta a sokk terápiát. Massachusetts-ben élve azt gondoltam, hogy ez az egyetlen módom a túlélésre.
Emlékszem, 2007 elején láttam Rhonda Byrne-t az Oprah show-ban, ahogy bemutatta “A Titko”-t a világnak. Úgy éreztem, majd kiugrok a bőrömből a lelkesedéstől. Nem sokáig lelkesedtem. A show után elhajtottam egy könyvtárba, elkezdtem megtanulni a vizualizálást és létrehozni, hogy az én legdédelgetettebb álmaim megvalósulnak.
Soha nem tudtam kiváló egészségnek örvendeni, de most szenvedtem. Tiltakoztam a családomnak, hogy San Diegoba költözzön, és mégis el voltam ragadtatva, hogy így történt. Tudtam, hogy valami több volt azon túl, mint amit ismertem, vagy amit múltban tanítottak nekem, így a költözés San Diegoba valódi csoda volt.
Elkezdtem különböző energetikai gyógyító módokat tanulmányozni, és 2008 elején megismertem az Ön-Azonosság a Ho’oponoponon keresztül módszert. Megtanultam és vallásosan gyakoroltam a tisztítás folyamatát. A depresszió elhagyott, minden antidepresszánst, amfetamint és nyugtatót a szemétbe dobtam. Abszolút semmi gyógyszert nem szedtem 2008. november 11-től. Csodásan érzem magam, és mialatt ezeket a sorokat írom is, egyfolytában ‘tisztítok’. hoy mientras escribo esto.
Az Ön-Azonosság a Ho’oponoponon keresztül szép folyamat, és csak úgy tudom leírni, mint valami tökéletest, szentet és csodálatost. Dr. Pappas, Önnek írom, mert az a lány, akiről írt, valóságos és ha tudok azzal segíteni, hogy néhány kérdésére válaszolok, vagy egy páciense kíváncsi, mindig boldogan segítek.

Tisztelettel,
Teresa

Remélem, hogy ez segít még tudatosabbá válni legközelebb, amikor a depresszió emléke be akarja fészkelni magát az életedbe. Már tudod, hogy van választásod. Mondhatsz köszönöm-öt vagy szeretlek-et a depressziónak. Ily módon elengeded az emléket és azt átadod Istennek, aki jobban tudja a depressziód okát. Válaszd a depresszió elengedését és foglalj helyet a vezetőülésen!

Szeretlek,
Mabel

Mabel Katz, 2010. október 26.

Forrás: http://www.hooponoponoway.net/11661/puede-ayudar-hooponopono-en-la-depre...

« visszalépés