Skip to content

BÉKE A BÖRTÖNÖKBEN

Érdekes látni, ennyi év után a küldetésemnek élve, hogy néhány ember számára a béke még mindig távoli és elérhetetlen fogalom, mert az globális döntésektől vagy politikai egyezségektől függ; holott alapjában a legegyedibb döntés, amit meghozhatsz, ugyanakkor az egész világ is osztozik rajta. Igen így van!  

Gyönyörű bolygón élünk, aminek kárt okozunk, és nem tudjuk, van-e még időnk arra, hogy ezt helyrehozzuk. A legértékesebb, amink mindig is volt, és ami az is marad, a belső lényünk. A világszerte tett oly sok utazásom után, biztos vagyok benne, hogy mindannyain sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondoljuk. Lényegében, ahol ez igazán fontos, mindannyiunknak közös célja a béke és a szeretet megtalálása a mindennapi életünkben. Ez minden vallás, faj és nemzetiség fölött áll. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian egy család vagyunk.

A kolumbiai Bogota városának egyik legjelentősebb börtönében tett látogatásom meghatározó élményt nyújtott. Azt tudtam, hogy bemutatkozni megyek, egy találkozó keretében beszédet tartani a foglyoknak. Az ilyen helyeken sokszor nem is lehet tudni, mi fog történni, amíg meg nem jelensz a helyszínen. Rugalmasnak kell lenned.

Emlékszem, amikor hosszas várakozás után beléptem, végigmentünk a szigorú, többszintű biztonsági ellenőrzésen, mire azt vettem észre, hogy a börtön központi udvarára vittek. Igen, a szabadidős és gyülekező hely közepére, ami minden tevékenység központja. Nincs előadóterem. Nincs konferenciaterem. Nem tagadhatom, hogy kezdetben féltem, és minden pillanatban elengedtem és bíztam. Azonnal egy sarokba irányítottak, ahol egy asztal állt, egy székkel és egy mikrofonnal, előttem a nagy udvar és egy tucatnyi férfi arca, akik csendben és fenséges tisztelettel közeledtek, hogy meghallgassák, amit mondani fogok nekik.

A csapatom, akik kísértek, igazolhatják a foglyok figyelmét és a melegségét, ahogy odafigyeltek, hogy minden szóból a legtöbbet hozzák ki a maguk számára, hogy „ez, amiről beszélünk”, néhányuknak a sajátjává váljon. Több, mint egy órát töltöttünk együtt, és az egyik számláló-szünetben, ami ott szokásos volt, megkértek, hogy ne menjek le, azonnal visszajönnek. Többen visszajöttek, kérdéseket tettek fel, megosztották a tapasztalataikat, és ezekben a szavakban nagyon sok tanulság volt. Bizonyos, hogy a valódi és tartós béke megérkezik, amikor felhagyunk azzal, hogy másokat meg akarjunk győzni az álláspontunkról. Ha rájövünk, hogy mindannyian mások vagyunk, ugyanakkor egyenlőek, mindössze a döntéseink választanak el egymástól; és a béke is az. Valahányszor börtönlátogatásra megyek, mindenhol azt mondják, hogy ott találták meg a belső békét és találtak rá a spiritualitásra.  

Nincsenek áldozatok ezen a világon, csak a saját döntéseikért felelős emberek. Keményen hangozhat, de nem egyszer meglepődve és megütközve néznek rám, amikor azt mondom, hogy minden lehetőség azért van, hogy hibákat javítsunk ki, tanuljunk és fejlődjünk. Minden pillanatban lehetőséged van a változtatásra, a boldogságra, a békére és a történtekért való felelősségvállalásra. A Ho’oponopono, ez az ősi hawaii művészet vezetett rá, hogy az életünkben minden a tudatalatti elménkben ismétlődő emlék, ami bevonzza azt, ami az életemben történik. Ez a gondolat felszabadító volt a számomra, és teljesen megváltoztatta az életemet.  

Ahogy a béke-kezdeményezésem bemutatóján Bécsben, az ENSz székházában, ugyanúgy a pápával való találkozásomkor, vagy minden egyes börtönlátogatás, iskolalátogatás, szeminárium, vagy ahogy a világ különböző városainak utcáin sétálok, észreveszem, hogy a béke mindig karnyújtásnyira van mindenkitől. Csupán egy választás. A béke közel van, mindannyiunkra vár, függetlenül attól, hogy gazdagok vagy szegények vagyunk, hogy hol születtünk, hogy melyik vallást követjük. Akár szabadok vagyunk, akár rács mögött vagyunk.

Abban a pillanatban, amikor a békét választjuk, Zéróra térünk vissza, boldog emberekké válunk. A béke jogunk születésünknél fogva.

Engedj el és ne hagyd, hogy a véleményeid és az ítéleteid irányítsanak. Senki nincs kívül, aki neked rosszat tenne. Ne vedd a dolgokat magadra, és törekedj mindig az elfogadásra, a tiszteletre és az ítélet nélküliségre. A béke veled kezdődik. Amikor felkapcsolod magadnak a villanyt, a fény mindenkinek felgyullad.

A belső béke maga a világbéke.

Mabel Katz