Skip to content

AZ EZREDFORDULÓ GENERÁCIÓJA

Az út valódi kilétünk megtalálásához

Élj a jelenben, élvezz minden pillanatot, hallgass a szívedre, kapcsolódj valódi lényedhez, egyedi adottságaidhoz… engedj el és bízz!

Emlékszem a fiatalok csoportjának arcára, akik figyelmesen hallgattak az egyik beszélgetésünk során a spanyolországi Malagában, és amikor a mexikói Cancúnban és Pueblában adtam elő.

Első ránézésre észrevettem, hogy illúziókkal, különféle adottságokkal és igényekkel teli fiatalok voltak, de kicsit összezavarodtak, amint válaszokat kerestek vagy igyekeztek megtalálni az útjukat. Ott tanultam meg megérteni egy kicsivel jobban az ezredforduló különleges generációját, amely teli van igényekkel és adottságokkal, de még nem találja valódi kilétét, sem a helyét ebben a világban. Bele akarjuk tenni őket a dobozba, a mi komfortzónánkon belül, és miután nem találják magukat, nem tudjuk beskatulyázni őket.

Egy malagai iskolában egy fiú megkérdezett, hogy sokáig tartott-e megváltoznom és boldog vagyok-e. Minden szeretetemmel néztem rá (éreztem a sóvárgását, a változás iránti vágyát). Szerettem volna megölelni, de sok gyerek volt köztem és közte. Szívből válaszoltam neki: “Olyan hamar leszel boldog, ahogy te döntesz. A te választásaidtól és döntéseidtől függ, amiket most hozol meg”.

Meg kell értenünk, hogy ők mások, másfajta programokkal érkeznek, mint mi. Hozzá akarnak tenni, változást akarnak létrehozni, életcélt akarnak, és mi nem engedjük meg, hogy önmaguk legyenek, nem használjuk ki a természetes adottságaikat.

Akárcsak nekünk, követniük kell a szenvedélyüket, megfelelő kérdéseket kell feltenniük, felhagyni azzal, hogy mások véleményétől függjenek, elengedni a negatív programokat, bízni önmagukban, hittel élni és hálával haladni.

Egy másik iskolában megkérdeztek, hogy létezik-e a sors, és ha létezik, akkor ki van-e jelölve és megváltoztathatatlan-e. Sajnos ez a fiatal már elhatározta, hogy igen, és valószínűleg nem hitt nekem, amikor azt mondtam, hogy meg tudjuk változtatni azzal, ha másfajta döntéseket hozunk, és hogy minden pillanatban írjuk a saját történetünket. Hogy az élet a döntéseink következménye és 100%-ban felelősek vagyunk a gondolatainkért és a reakcióinkért.

Szívből remélem, hogy egy nap emlékezni fog az általam megosztott információra, hogy kipróbálja és rájön, hogy senki nem áldozat vagy tehetetlen.

Kapcsolódjunk a Zero Frekvenciá®-hoz!

Amikor gyermekek voltunk, tisztább gondolataink voltak, nem aggódtunk, nem hasonlítottuk magukat másokhoz, szabadnak és spontánnak éreztük magunkat. Akkor össze voltunk kapcsolódva a Zéró Frekvenciá®-val, ahol lelkesedéssel fogadtuk, hogy minden lehetséges. Aztán idővel elkezdtünk mások véleménye és tapasztalata befolyása alá kerülni, függővé váltunk ezektől, és azt választottuk, hogy nem leszünk mások. Most itt az ideje, hogy visszatérjünk Zéróra.

SZABADOK vagyunk, választhatunk jobban!

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy a Zéró Frekvenciához® kapcsolódjunk, és ott éljünk, hogy önmagunknak érezhessük magunkat, felszabadíthassuk magunkat az emlékektől, ítéletektől és véleményektől, a belső harcoktól, kétségektől és félelmektől, amelyekre szert tettünk, és így érjük el a tiszta inspirációt, a boldogságot, a békét és a bőséget.

Szerbiában egy előadáson egy 10 éves kislány megkérdezett, hogy tudunk-e beszélni az állatokkal. Én visszakérdeztem, hogy ő tud-e, és azt válaszolta, hogy igen. Megkértem, nézzen a 200 emberre, akik ott voltak, és ezt mondtam: “Látsz itt mindenkit? Ők nem tudnak beszélni az állatokkal, de neked van igazad és nem nekik. Kérlek, soha ne változz meg”.

Mikor változtunk meg, hagytuk el az önbizalmunkat és kezdtük azt hinni, hogy mások többet tudnak?  

Most olyan gyermekekkel és fiatalokkal találkozunk, akik azt hiszik, hogy a közösségi médiákban szereplő profijuk határozzák meg őket. Hogy csak azt osztják meg, ami szép és jó történik velük. Gyermekek, akik ha szomorúak, fognak egy készüléket, hogy megkönnyebbüljenek, egy felhőben építenek kapcsolatokat, még ha tudják is, hogy ezek felületesek, hogy be akarják kebelezni a világot, de olyan munkát végeznek, amit nem szeretnek. Olyan technológiai környezetben merülnek el, ami nem rossz, de nincs egyensúlyban.

Így igaz, a technológiával nőttek fel, de ennek csak eszköznek kell lennie. Valódi szenvedélyüket, természetes adottságaikat és a bánattól való megkönnyebbülésüket saját magukban fogják megtalálni. Ha ezt teszik, meg fogják találni a szenvedélyüket és az életcéljukat. Ha megtalálják, és azt csinálják, amit szeretnek, boldogok és sikeresek lesznek, és rátalálnak az útjukra.

Ha önmagunk vagyunk, összekapcsolódunk és megtaláljuk a Zéró Frekvenciá®-t, a tökéletes  egyensúlyt, a békét, mert mindent elengedünk, ami valójában nem mi vagyunk (emlékek, programok), és igazán megszeretjük magunkat. Nem érzed magad magányosnak, és mély kapcsolatokat kezdesz építeni, mert ha szereted és elfogadod magad, képes vagy szeretni és elfogadni másokat.

Szem előtt kell tartanod, hogy a valódi éned tisztán hall, lát és érez, mert egy az Univerzum Zéró Frekvenciá®-jával.

Ne vesztegessünk több időt, ne veszítsük el őket sem. Mindössze arra van szükségünk, hogy boldog emberekké váljunk, hogy ők is ezt tehessék és így megtalálják az útjukat. Legyetek hát önmagatok, kövessétek a szenvedélyeteket és az inspirációt.

Ezen a fáradságos úton, amit bejártam és hála a sok tanfolyamnak, amit világszerte tartottam, a sok találkozónak fiatalokkal és gyermekekkel, visszaigazolódik annak a fontossága, hogy egy kicsivel többet osszak meg ezzel a generációval.

Egy indiai békekonferencián, ahol sok fiatal vett részt, megkérdeztek, mit mondanék ezeknek a fiataloknak három szóban. Ezt mondtam nekik és mondom nektek is: „Legyetek önmagatok. Higgyetek magatokban. Szeressétek magatokat”.