Skip to content

Ne okozz több sebet magadnak. Megérdemled, hogy boldog legyél!

Sokszor bizonyul nehéznek a megbocsátás, sőt, ha visszaélésről vagy igazságtalan helyzetről van szó, ami miatt szenvedtünk, ezek mélyebb hegeket hagyhatnak a fizikai sebeknél, mint a félelem, a bizalmatlanság és a szomorúság. A fájdalmon való felülemelkedésnek a legjobb módja az, ha nem visszük tovább magunkkal, és úgy döntünk, szabaddá válunk. ...continue reading "Képes-e megbocsátani az, aki visszaélés áldozata lett?"

Mondj köszönetet a félelmeidnek, és engedd el őket.

Nem veszed észre, hogy a félelem rabja vagy, mindaddig, amíg el nem hagyod a heverő kényelmét, hogy kipróbálj valami mást, mint amit eddig csináltál; ami azonban kapcsolatos a valódi szenvedélyeddel, és ami gyakran összefügg az életküldetéseddel. Valami olyasmi, ami a hallal történik, amely nem tudja, hogy vízben van, és nem tudja elképzelni, hogy másfajta közegben éljen, mint az óceán vagy a folyók. A különbség az, hogy mi emberek soha nem remélt sikert vagyunk képesek elérni, ha ki merünk lépni a komfortzónánkból.

Legbelül az érez félelmet, aki nem tudja, hogy kicsoda ő, mert nem tudja, hogy a halál nem létezik, hogy nem csupán egy test… Fél, mert azt hiszi, hogy egyedül van, hogy Isten a születésekor megfosztotta a szerencséjétől… Ugyancsak fél az ismeretlentől, az elutasítástól, a kudarctól, az élettől és a haláltól.  ...continue reading "FÉLSZ?"

Nem fogsz tudni felülemelkedni a jelenlegi hiedelmeiden, ha ragaszkodsz hozzájuk. Az első és alapvető tényező az, hogy felismered, mennyire korlátoznak téged a jelenlegi hiedelmeid, és kész vagy elengedni őket.

Ahhoz, hogy megismerhesd a valóságot, ami szavakkal le nem írható tapasztalat, mindent el kell engedned, amit tudsz: a megszerzett ismereteket, a tanult dolgokat, a hiedelmeidet és az érzékelésedet.  ...continue reading "A hiedelmek nem a valóság"

Van néhány fontos kérdésem számodra. Hogyan élsz? Eltartod a családodat? Az életcélodnak élsz? Ez táplálja a lelkedet? És ami a legfontosabb, választottad a munkádat, vagy a munkád választott téged?
Megvonhatod a vállad, és mondhatod azt, hogy “természetesen én választottam a munkámat.” De az az igazság, hogy nem mindig mi választjuk a munkánkat. Persze, nagy ambíciókkal indulunk az életbe, és jó néhány lehetőséggel, de mire ezt megtudjuk, úgy húsz évvel később, olyan munkában találjuk magunkat, amit soha nem képzeltünk volna.  ...continue reading "Olyan munkát válassz, ami a lelkedet táplálja!"