Skip to content

A BOLDOG ANYÁK BOLDOG GYERMEKEKET NEVELNEK

Nem oktatnak, nem is készítenek fel minket az anyaságra. Azt hisszük, hogy az anyaság magunkra vállalt kötelezettség és folyamatosan túlterheltnek érezzük magunkat. Lehet, hogy ezért panaszkodunk egész áldott nap?  Nagy nyomás alatt élünk, hogy „tökéletes anyák” legyünk, és ezt a példát mutatjuk a gyermekeinknek is. Így ők is e nyomás alatt élnek. Ők nem tökéletes, hanem boldog anyát akarnak.  

Nagyon fontos, a hogy a jelenlétükben önmagunk legyünk, hitelesek, sebezhetők, akik tanulják az életet.

Meg kell értened, hogy a gyermekeid nem hallgatnak rád, hanem megfigyelnek. Az a dolgod, hogy boldog legyél, és békében élj. Az önfeláldozás ideje már lejárt. Az nem működik, hogy a gyermekeidet teszed első helyre, mert ha az nem működik neked, akkor nekik sem fog. Magadra kell gondolnod, vigyáznod magadra, jól érezned magad, és akkor a gyermekeid is jól lesznek.

Évekkel ezelőtt, még mielőtt rátaláltam a Hoʻoponopono útjára, keserű voltam, annak ellenére, hogy mindenem megvolt, amit az ember a boldogsághoz szükségesnek tart. Egy nap a nagyobbik fiam, aki ekkoriban 9 éves volt, ugyanúgy beszélt velem, ahogy és mindig beszéltem vele, dühösen. Ez a pillanat felrázott, felébredtem és láthattam magamat. A fiam tükröt tartott nekem, a tükörkép pedig azt mutatta, ami én voltam.

Ekkor azt mondtam magamnak: „Mabel, tenned kell valamit”. Elkezdtem tehát a boldogság keresését, elkezdtem dolgozni magamon, visszanyerni az önbecsülésem és az álmaim. Számos tanfolyamon, spirituális csoportokban vettem részt, sokat olvastam, mígnem újra találkozhattam önmagammal. Ez ajándék volt a lelkemnek, és a legjobb ajándék, amit adhattam a fiamnak. Megmutatni neki, hogy az ember változhat, mindegy, hány éves, milyen nemű, milyen vallású. Hogy az élet a mi döntéseinktől függ, pillanatról pillanatra.

Amikor megismertem a Hoʻoponoponot, megtanultam valami nagyon fontosat: a felelősséget. Ebben az ősi művészetben mindig a 100%-os felelősségvállalásról beszélünk, ami nem bűn, de tudjuk, hogy van valami bennünk, a tudatalattinkban, ami ezt bevonzza, és hogy csak akkor változik minden, ha mi megváltozunk.

Mindig azt mondom, hogy az anyaság lehet könnyebb, ha felismerjük, hogy nem kell tökéleteseknek lennünk, és elkezdünk boldog anyákká válni. Dolgoznunk kell magunkon, elengedni, átadni a gyermekeinket Istennek, az Univerzumnak, és bíznunk kell. Emlékezz, hogy te hoztad őket világra, ők a mestereid, tehát nem azért vannak itt, hogy oktasd őket, hanem, hogy új lehetőséget adjanak neked. A gyermekeid már tudják, csak arra várnak, hogy te erre rájöjjél.

Mint anyák, mindig mindent meg akarunk adni a gyermekeinknek, anyagi dolgokat, karriert és az önfeláldozásunkat, pedig a legjobb, amit tehetünk, hogy spirituálisan vezetjük őket, szeretettel és inspirációval. A küldetésünk az, hogy boldog gyermekeket, nem pedig szakembereket neveljünk.    

Fontos, amit mindig is tanítottam a fiaimnak, hogy az élet a választásaink, hiedelmeink, gondolataink, érzelmeink és cselekedeteink következménye. Hogy szabad választásunk van, hogy 24 órán keresztül választunk, és 100%-ban felelősek vagyunk. Megmutattam nekik, hogy az élet nem a családtól függ, amelybe születtek, nem a szüleiktől, akik érintették őket, vagy volt pénzük, vagy iskolázottak voltak. Attól függ, amit minden egyes ember csinál az életével.

Boldogan élni, megtanítani nekik a felelősséget és a szabad választást, a legnagyobb ajándék volt, amit adhattam nekik.

Mama! Engedj el, add át őket és bízzál. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy aggódsz értük és szorongasz.  Használd a szeretet nyelvét, ösztönözd őket arra, hogy azt csinálják, amit szeretnek, és segítsd őket felfedezni az egyedi tehetségüket.

Itt az ideje elhatározni és boldogan is élni, feladni az áldozati szerepet, a jelenben élni és bízni az Univerzumban. Meglátod, ahogy a gyermekeid elkezdenek változni és megtalálják a megfelelő utat.

Boldog anyák napját!

Mabel Katz